Nem lett valami nagy durranás ezért elnézéseteket is kérem, de most egy kisebb hullámvölgybe értem úgy igazából szinte minden téren. Na jó azért annyira nem minden téren, inkább csak egyen. De azért jó olvasást mindenkinek ;)
*Katlyn Moore*
Hiába próbáltam figyelni, valahogy nem sikerült. A gondolataim valahogy mindig visszapörgették a szünetben történteket. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az az idióta csak azért jelentkezett oda ahova én, mert minden egyes pillanat, amivel az én életemet romjaiba tudja dőlteni, az neki csak még inkább építi a már így sem kicsi egoizmussal teli világát. Felfoghatatlan számomra, hogy ez neki miért tesz jót. Sokszor hallottam már olyan emberekről, akik a saját fájdalmukat kivetítik teljesen ártatlan emberekre és küzdelemként felfogva addig rúgják gyomron szavaikkal -akár tényleg cselekvésként felfogva- a szerencsétlen áldozatot, míg az feladva a küzdelmet, arcán lefolyó könnyekkel a földre rogyva megadja magát annak a mérhetetlen fájdalomnak mely már akkora erővel bír, hogy az említett ember/gyermek agyába hatolva folyamatosan hallatja azokat a szavakat amiket a fejéhez vágtak. Így születnek a magukba zárkózó, félelmekkel teli, gyenge lelkű emberek. Nos, én mikor ez az egész "Harry csak azért is folyton csesztetni foglya Katlyn-t" projekt elkezdődött, megfogadtam magamnak, hogy semmiképpen nem fogok ezek közé az emberek közé tartozni. Igaz, sokkal zárkózottabb lettem de csak azért, hogy még nehezebbé tegyem ezzel Harry "munkáját". Hiszen akiről senki nem tud semmit, nem lehet mivel megbántani. Keira az egyetlen akiben megbízok. Már több, mint két éve vagyunk barátok és számomra is hihetetlen, hogy ennyi időt kibírt mellettem. Nem vagyok az a fajta ember, akivel könnyen ki lehet jönni... Én azt szeretem ha nekem van -csak és kizárólag!- igazam. Ebből következik, hogy nagyon akaratos vagyok. Emiatt ment tönkre a legutolsó kapcsolatom is. De erről nem szívesen beszélek. Szóval térjünk vissza Harry-re. Nem értem én ezt a gyereket. Annyira lehetetlen, hogy az már nem igaz! *lehetetlen=képtelenség vele úgy igazán szót érteni, mert akármit mondasz neki csakis az általa előre megírt forgatókönyve szerint tud válaszolni arra, amit mondasz neki. -KATLYNSZÓTÁR!!!- Ne kérdezzétek mi az. Én sem tudom. Csak szívesen odateszem egyes szavak megmagyarázásakor ha valaki azt állítja, hogy "Ez nem is azt jelenti..." Még is tudom. Na jó. Ismét visszatérve az eredeti témához. Nem értem mi volt ez tőle úgy igazándiból. Neki nem hinném, hogy olyan sok problémája lehet az életben. Családjával szerintem semmi probléma, a suli egyik legbefolyásosabb diákja és... Kb ennyit tudok róla elmondani. Azon kívül, hogy idegesítő pióca, akit képtelenség leszedni magadról hagyományos módon -ez nálam az egyszerű tépd le, dob el módszert jelenti- így pedig radikális módszerekhez kell folyamodnod. Amit pedig igazán nem szeretnék. Féltem... magam. Még a végén az utolsó évben kicsapnak! Ezt pedig inkább hanyagolom és B, esetleg C tervként magamnál tartom.
Mire feleszmélek kicsöngetnek az óráról és mindenki fénysebességet megalázva rohan ki a teremből. Huh. Már eltelt az óra? Jó, hogy nem szólított a tanár. Pedig nagyon nem bír engem. Talán végre beszedte a nyugtatókat, amiket karácsonyra küldtem neki minden egyes évben? Ha igen, akkor VAN ISTEN! Én is sietősen szedtem össze a cuccaim és már majdnem kiléptem a teremből, mikor az a drága, mézédes hang visszarántott láthatatlan kötelével a szabadság utolsó reméysugarától. Hát ez ma tényleg nem az én napom...
- Katlyn. Maradnál még egy pár percet?
- De tanárnő, nagyon kéne sie...
- Nem érdekelnek a kifogásaid! - csattant fel. Remek! - Figyeltelek az órán. - na ez már rosszul kezdődik... - Eddig legalább voltál olyan kedves és megtiszteltél a figyelmeddel. Ma viszont még a szokásosnál is pocsékabb munkát végeztél. - hatásszünet - Minimum háromszor szólítottalak az óra folyamán! És még csak annyira sem méltattál, hogy rám nézz, ha csak egy pillanatra is! - csak szerintem volt ez egy kicsit egoista mondat?!
- Elnézést tanárnő de megtudo...
- Nem! Te mindenkinél jobban tudod, hogy nem igazán szívlelem meg azokat az elkényeztetett fruskákat, akik még arra sem képesek, hogy egy kicsit is megerőltessék az agyukat az órám alatt. - ... no comment!!!! - Ha az elkövetkezendő óráimon is ilyen aktivitással vesz részt, komolyan meg kell fontolnom melyik jegyet adjam magának a kettő közül - ítiről magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy egyes vagy kettes -
- Megértettem tanárnő - vagy úr. A sok szőr miatt ez nem teljesen tiszta a számomra - És ígérem ez csak egyszeri alkalom volt. Többé nem fordul elő - reméljük... -
- Majd meglátjuk. Elmehet! - Igenis uram! Azaz asszonyom... Jó ez nem volt akkora poén.
Mikor kiléptem a teremből egy eléggé érdekes látvány fogadott. MI A FRANC?!!!
