4. fejezet

Sziasztok :) Sokat késtem sajnálom, de itt a következő rész :) Jó olvasást és szép hetet mindenkinek :) Đ. xx

- Na meglepődtél? - kérdeztem vigyorogva, s valamiért túl nagy örömet okozott az, ahogy Katlyn szótlanul állt előttem, kicsit lefagyva a dolgok ilyen alakulása miatt. Nagyon élveztem, mikor szívathattam, de a legjobban a reakciói szórakoztattak. Ennél jobb unaloműzési módszert nem is tudnék mondani. Nevetve néztem, ahogy még mindig hápogva küzd a belső dühével.  - Csak nem elvitte a cica a nyelved? - mosolyogtam rá azzal a direkt számára kifejlesztett vigyorral, amin a legnagyobbat robban.
. Hol hagytad a kis pincsikutyáidat? Azt hittem nélkülük már ide sem mersz jönni. - felvontam a szemöldökömet, és egy kicsit csalódott voltam. Többet várnék tőle, ez olyan átlagos beszólás volt. Bővítenie kéne a szókincsét, majd fel is hívom erre a figyelmét..
- Szerencse. - állapítottam meg azért, hogy ne tűnjek totál idiótának. Az vagyok, de erről neki nem kell tudnia.
- Mégis mi? - kérdezte szemét forgatva. Hogy mit imádok még annál is jobban, ha felidegesíthetem? Amikor összezavarom. Könnyű összezavarni a lányokat.
- Már azt hittem nem hallhatom az idegesítően vinnyogó hangodat, és kénytelen leszek mást basztatni...Tudod eléggé unalmas, ha a másik fél nem képes visszaszólni. - őszintén mondtam minden egyes szavamat, semmi hátsó szándék nélkül. Tényleg imádtam vele vitatkozni, hiszen nem adja magát könnyen, az csak egy plusz, hogy közben remekül szórakozok.
- Ez maximum neked szerencsés. Ha tudtam volna örökre megnémulok. Csak ne kelljen látnom az idegesítő pofád. - egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy milyen tökélyre fejlesztettük a visszavágásunkat, amikor gyorsan elsuhanva mellettem hagyott magamra. Lehet, hogy megbántottam? Hupsz.
Úgy döntöttem utána megyek, és bocsánatot kérek tőle, megragadtam a karját, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de szerintem úgy döntött, hogy mára elegendő voltam neki, így kitépte magát a karmaim közül.
Megvontam a vállam. Annyira nem fontos, amúgy sem szoktam bocsánatot kérni. Ilyen vagyok, és kész.
A szememmel követtem a mozgását, egészen addig, amíg a barátnőjével össze nem ütközött. Halkan nevettem, mikor sikítva ugrott egyet hátra.
Tekintetem végig vezettem a lányon, akit még sosem vettem szemügyre. Kezében egy nagy rajmappa foglalt helyet, fekete farmerja tökéletes kontrasztot alkotott a fehér pólójával. Világos barna tincsei fonatba rendeződve pihentek a vállán. Végül tekintetem a szemére siklott, amik épp kedvenc veszekedő partneremet vették szemügyre, és akkor...megmozdult bennem valami .