2. fejezet

Sziasztok :) Ez lenne a második rész. Kicsit furcsa nekem még, hogy ketten dolgozunk a blogon, de majd belerázódunk. Remélem tetszik. Jó olvasást :) Đ. xx

*Harry szemszöge*

A reggelemet szokásosan kezdtem, futottam. Egyszerűen élveztem, ahogy a kilométerek csak úgy fogynak a talpam alatt, és ahogy áramlik ki belőlem a feszültség. Tegnap este anyukámék megint veszekedtek, apám részegen állított haza. Nem tudom meddig mehet ez így, azonban anyu tűrőképességét ismerve nem sokáig.
A rekordomat megdöntve értem vissza a házhoz. A környék még mindig nyugodt volt, imádtam ilyenkor kint lenni. Senki más, csak én a fülembe süvítő szél, és a gondolataim.
Próbáltam nem zajongni, mikor kinyitottam az ajtót, de ez természetesen nem jött össze, a nyikorgás megakadályozta, hogy észrevétlenül felosonjak.
- Harry te vagy az drágám? - jött a konyha felől anyukám meleg hangja.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá, miközben figyeltem, ahogy kávét tölt magának egy nagy kék " A világ legjobb anyukája" feliratú bögrébe. Még évekkel ezelőtt ajándékoztuk oda neki Gemmával anyák napjára.
- Futottál? - kérdezett rá a nyilvánvalóra. Bólintottam, miközben arcát fürkésztem, hogy felmérjem lelki állapotát, de nem látszódott rajta sírás nyoma. Ez még kétségbe ejtőbb volt, mintha felduzzadt szemeket láttam volna. Már belenyugodott a dolgokba.
- Jól vagy? - féltve néztem rá, hiába ő volt az idősebb, mégis nagyon féltettem őt. Egy halvány mosolyra húzta a száját, látszott, hogy nem őszinte.
- Mit csináljak? - kétségbe esetten nézett rám, tudtam, hogy azt várja, hogy mondjam apám meg fog változni, csak idő kell neki, de mindketten tudtuk, hogy ez hazugság.
- Tedd azt, amit a szíved súg. Most viszont megyek készülődni a suliba. - homlokon pusziltam, majd hármasával véve a lépcsőfokokat rontottam be a fürdőszobámba. Gyorsan végeztem el reggeli teendőimet, fogat mostam, lefürödtem, és felöltöztem. Nem tértem el ma sem a szokásostól, fekete csőnadrágot, egy kék kockás inget vettem fel, megtoldva a hajamba kötött sötétkék kendővel. Tipikus Styles stílus, ehhez hozzá jár a bunkósság és mások meggyalázása. Tudom, hogy amit teszek helytelen, de muszáj volt, nem akartam, hogy bárki is tudjon az igazi énemről. Persze titkon vágytam rá, hogy jöjjön valaki, aki a piszkálódásaim mögé lát, és érdekli őt az igazi Harry Styles, és először úgy tűnt ez Katlyn lesz. Igen, addig a pillanatig, amíg meg nem szólalt.
A házunk előtt megszólaló duda ébresztett fel a gondolataimból, így a táskámat a vállamra kapva - ami tulajdonképpen egy dísz volt, egy tankönyvet sem tároltam benne - rohantam le a barátaimhoz.
- Szia anya, szia Gemma - szóltam oda a két női alaknak a reggeliző asztalnál.
- És a reggeli? - kérdezte a fekete hajú, avagy az anyukám hitetlenkedve.
- Majd eszek a suliban. - mielőtt válaszolhatott volna becsaptam magam mögött az ajtót. Ezután természetesen nem loholtam, ráérősen sétáltam az éj fekete BMW x6- hoz, majd lepacsiztam Louissal, aki a legidősebb volt köztünk, így ő vezetett, Ashtonnal, aki hasonló hullámos tincsekkel rendelkezett, mint én, és Niallel, az ír csere diákkal, aki elfelejtettek visszacserélni.
- Még beugrunk Zaynért. - bólintottam, miközben becsatoltam az anyósülésen a biztonsági övet, ez az én szent helyem.
Nagy nevetéssel futottunk be a suliba, mint a menő csapat. Bár nem szeretem a címkéket...oké, kit álltatok? Imádom, ahogy mindenki ránk figyel, és a csajok csak úgy tapadnak. Besétáltunk az ajtón, és akkor megláttam Katlynt, aki a barátnőjét húzgálta fel a földről. Mindig vannak kivételek. A kedvenc pulcsim volt rajta, amit meg akartam dicsérni, nem tudom miért, de szerencsére leállított, mielőtt belekezdhettem volna a bókba. Te jó ég, mi van velem?
- Kérlek Harry, nincs időm a gyerekes megszólalásaidra. - fáradtan nézett rám, és a szívem mélyén sajnáltam, amiért így bánok vele, de nem kellett őt védeni, így visszavágtam.
- Nézzétek csak, a kis hercegnő megpróbál kibújni a reggeli jókívánságaim alól. - mondom, és élvezem, ahogy a többiek felröhögnek mögöttem. - Egyébként...a széna boglya a fejed helyén már nem divat.
- Te csak tudod Styles. Jut eszembe. Mikor látott a te hajad utoljára fésűt? - elfintorodtam, nem tehettem arról, hogy akármit csináltam a göndör fürtjeim önálló életet éltek. Beviharzottam az ajtóm, lehet, hogy a csatát megnyerte, de a háborút én fogom.